RetroTv

Hajdanában danában, a 30-as évek táján Pesten több kabarészínpad volt mint talán bárhol a világban. Aztán még a "dühöngő" szocializmus évtizedeiben számos jelent - a társadalmi berenezkedés elétére ellenére is - bekerült a televízióba, főleg a 70-es, 80-as években. Ezekből minőségi feldolgozások születtek, sokszor élő színházi közvetítések keretében, de felvétleről számtalanszor megelevenedtek a kedvenc jelenetek. A műfaj még a 90-es évek vége felé is élt valamelyest a tévében, és még most is a Verebes István fémjelezte Tiszta kabaré című m1-műsor is megpróbálta feléleszteni ezt a műfajt. De ma már nem trendi ez a műfaj, mert nem annyira pörgős nem annyira nézőcsalogató ez mint az amerikai vígjátéksorozatok ahol még az egy percben elmondandó szavak számát is beszabályozzák - azaz épp gyorsaságra ösztönzik a szereplőket. No és persze az igazi - nem pedig a pl. Sass vagy Bagi-Nacsa fémjelezte - nevettetés nem a ma kereskedelmi adók által sztárolt emberkéket vonultatja fel, vagy épp minden poén hiján végigvonul a szinpadon a porondmester egy félemsztelen hölgy társságában ezzel gerjesztve a nevetést. 

Annak idején tehát a Telepódium remekül összeszedett - és ígényes - műsoraiban számos jól megszerkeztett és igazán átgondolt jelenetet láthatutnk. Számomra az egyik legemlékezetesebb jelenet Novobánczky Sándor: Tombor Bözse (eredetileg: Adóbevallás ) című írása, amelyben  a falusi parasztnéni idegeli ki teljesen az - akkori - tanács tisztviselőjét. A tanácsi ügyintéző szerepében a fiatal Balázs Péter, míg a címszereplő Tombor Bözse karakterét ebben a felállásban Máté Erzsi alakítja:

A ma felnövekvő média-gerenrációnak szinte hihetetlennek tűnik, hogy egyszer - nem is olyan - régen a 80-as években, és a 90-es elején még csak egyetlen tévhíradó műsorából választhatott az aki híréhségét kívánta enyhíteni. Igaz, a rendszerváltozás előtt többnyire kalózkodva a Szabad Európát vagy épp Amerika Hangját hallgatták legtöbben, annak idején olykor-olykor még nem kevés kockázatot is vállalva ezzel.  Merthát akkoriban ugye erősen cenzúrázva közölte az egyetlen köztévé a nap történéseit - dehát azóta rengeteg minden változott, rendszerváltozás volt ugye - vagy mi...

Szóval akkortájt egyetlen híradó létezett mégpedig az MTV-é, így a fél nyolcas hírműsor nézettségi rekordokat is döntögetett egészen 1997-ig, a kereskedelmi csatornák indulásáig. Ekkor láthattunk először "híradó-spot"-ot, amit akkoriban az mtv1 kezdett el meghonosítani: néhány másodpercben címszavakban ismertették a hírműsor tartalmát. Ez akkoriban annyira meglepő volt, hogy a nézők nagy része mondhatni körülröhögte a Magyar Televízió ezirányú próbálkozását. És lám, azóta milyen sokminden megváltozott: ma már mondhatni természetes az ilyesmi.

Node ne szaladjunk ennyire előre, íme egy igazi retró-effekt: MTV Híradó főcím 1986-ból:

Amióta világ a világ - vagyis tévé, a tévé - sportközvetítések márpedig vannak. Igaz a legendás angol-magyar 6:3-at még csak a rádió hallgatói élvezhették élőben - lévén, hogy tévé még magyarhonban nem volt - ma viszont már szinte nincs olyan jelentős sportesemény amit ne láthatnánk valamely csatorna élő adásában. Így van ez az olimpiai közvetítések során is, amelyek az MTV legnépszerűbb műsorai közé szoktak tartozni rendszerint négyévente. Nos és minden olimpiának akad egy "legendás alakaja" akinek kacagtató szereplése az élő adásban sokáig emlékezetes marad. Nem volt ez másképp Sydney-ben sem, amikor feltünt egy fiatal egyenlítői-guinea-i sportoló Erik Moussambani. Na és ha ennek tényéhez az úszás sportágat társítjuk akkor már látatlanban is sejthető, hogy meglehetősen hosszú idő alatt "futotta meg a távot" az illető. Nos Erik az angolna - ahogy azóta nevezik - valóban ezzel tűnt ki, de bátorsága és kitartása dícséretes mindenképpen. Mi magyar nézők is láthattuk Erik vergődését 2000-ben, nem kisebb tévés legenda mint a szép emlékű idősebb Knézy Jenő zseniális tolmácsolásában. Merthát az is sokat számít ám egy sportműsorban is, hogy milyen stílusban interpretálják nekünk azt amit éppen látunk. Ami Erik barátunkat illeti, nos róla azt kell még tudni, hogy az olimpián látott életében először 50-méteres medencét...

Ki ne emlékezne a 80-as évek vége, 90-es évek eleje egyik legnépszerűbb játékára, a Van benne valamire, amiben még Dolly is feltűnt a főcímben, a már-már legendás karosszékben ülve, és énekelte a főcímdalt. Nos és persze Vágó István hamisíthatatlan (és igen népszerű) játékvezetői stílusáról is emlékezetes lehet - mert naná ki más is vezethette volna. Jah kérem, hol volt akkor még a Legyen Ön is Milliomos, vagy épp a Pókerarc? 

Ugyan, békebeli kérdésekre válaszoltak, mai szemmel borzalmas díszletek előtt ülő nagytudású emberek, semmi nyereményekért - ma meg, a nagy "sztárok" milliós gázsikat söpörnek be egy-egy jól időzített káromkodás, vagy épp falloszmutogatás honoráriumaként a kereskedelmi adókon.

És hogy mi volt a játék lényege? röviden kérdésekre kellett válaszlonia a játékosoknak, és ha jó volt a válasz akkor mutattak egy nyereményt neki, majd pedig választhatott, elfogadja vagy sem és megnézhette mi van mögötte - mert ugye "van benne valami". Ennyiből mindenképp hasonlít Balázs játékához, ami az RTL-en fut néha-néha (A Széf). És ahogy az lenni szokott, vagy jobban járt, ha megnézte mi van a reluxa mögött, vagy nem... ...jah és Gálvölgyi is készített róla remekbeszabott paródíát.

Ha Tibi bácsi, azaz Dévényi Tibor nevét a mai tévénéző meghallja akkor elsőként a Három Kívánság című műsor társul hozzá a képzeletünkben, mely előtt mindannyian - akár gyerekként, akár szülőként - ültünk hétvégente, és vártuk a pontos labda dobásának ritális pillanatát, amely az egészben a legérdekesebb volt - legalábbis nekem.

Éppen ezért most, nem erről a műsorról, és nemis a gyerekkel játszott délután hasonszőrű telefonálós játékáról ejtsünk szót, amiben például Máriós játékot játszhattak a szerencsés kiválasztottak.

Tibi bácsi bizony játszott Torpedós játékot is a nézőkkel (ami még nem a Palik-Héder féle Ötödölő) de itt is lehetett nyerni remek nyereményeket amit mint emlékszünk rá, a Keravill  biztosította a nyerteseknek.

De nem volt valami szép színes flikk-flakkos dizájn, hanem egy a korra jellemző minimál stílusú külsővel, fekete háttérre egy egyszerű technikával rátett torpedójáték és kisképen a műsorvezető képe.

Hát valahogy így nézett ki annó:

Akinek az életkora legalább 2-essel kezdődik (és két számjegyű) bizonyosan emlékszik a 90-es évek elejére, egészen pontosan 1992-re, amikoris Magyarország csatlakozott az Eruvízió egy már évtizedes múltra visszatekintő játék-sorozatához, a Játék Határok Nélkülhöz.

Az volt az a sorozat, amiben mi magyarok, az első pillanattól sikert sikerre halmoztunk - igaz ekkor már lefutóban volt a széria, hiszen már az 60-as években is játszották Nyugat-Európában. Még 1965-ben megrendezték az első játékot, amelyen Franciaország – mint házigazda -, Németország, Belgium és Olaszország képviseltette magát. Ekkor még Nemzetek Közötti Játékok név alatt futott a műsor a tévében, de a nagy érdeklődés miatt a mezőnyt is kibővítették, és a nevet is megváltoztatták.

Ebben a szériában tűnt fel a képernyőn igazán, egy bájos ifjú hölgy Geszler Dorottya is, aki Gundel Takács Gáborral közösen interpretálta számunkra a játéksorozatot, majd nemsokkal később megszülte kislányát így eltűnt a szériából. Gundel Takács Gábor - sportkommentátorként - természetesen a játékokat kommentálta ezúttal is, és vált a néző kedvencévé vitathatatlanul.

A 90-es évek végén, aztán gondolt egy nagyot az m1 és kivette Gundit a szériából, és más szpíkert ültetett a helyére: a nézői akarat azonban egy adás után elsöpörte az újítást, és utólag - a helyszíni komment törlésével - a budapesti stúdióban újra kellett venni az alámondást melyen már Gundel Takács hangja volt hallható. De vezett ezt a műsort már Farkas Beatrix is, aki most a Duna Tv műsorainak gazdája, vagy éppen a bájos hölgy társaként Márton Csaba, aki azóta a tengeren is túl jár már és más műfajban alkot. Majd pedig a "végjáték" során Borbás Mária is volt gazdája a sorozatnak, amely 1999-ig futott.

2007-ben ugyan megpróbálták feltámasztani (mi magyarok nem is érdeklődtünk utána) de ez kudarcba fulladt, és nem indult el az új széria.

Na és, hogy miről is szólt a játék? hát az egyes országok csapatai küzdöttek egymás ellen furfangos de mulatságos játékokban - földön, vízen, és olykor még levegőben is. Nevezhetnénk klasszikus sorjátéknak is.

Azt kérdezed, hogy jó jó, de milyen is volt egy játék? hát ilyen:

Kinek ne lenne valamilyen emlékezetes "tévé-emléke", hiszen még ma is - de a 80-as, 90-es években méginkább - uralja mindennapjainkat "A" tévé. A tévére költünk, a tévét óvjuk, a tévét sajnáljuk ha elromlik - és így tovább. Ebben a blogban megpróbálunk felvillanatani néhányat a régi szép időkből, amik akkor  -  tévénéző-szempontból - nem is tűntek olyan szépnek, de ma már aranykorként tekinthetünk rá. És persze azóta már felnőtt egy újabb generáció, aki már a kereskedelmi tévékbe nőtt bele, és nem is tudja, milyen volt a 80-as, 90-es években tévézni, amikor abból az egyből választhattunk ami éppen este ment a tévében. Hát most ezekből az időkből idézünk fel néhány emlékezetes pillanatot.